Akiknek sikerült

Nagy József - Dohányzásról való leszokásom valós élményei

Először is szeretnék bemutatkozni, nevem Nagy József.
1983 januárjában születtem Budapesten. Szüleim már mielőtt megszülettem volna is dohányoztak. Édesanyám a várandósság ideje alatt is dohányzott, bár jelentősen kevesebbet, mint előtte. Kiskoromban mindig veszekedtem a szüleimmel, mert utáltam a cigarettát és nagyon büdösnek találtam.

A cigarettával való első élményem úgy 11 éves koromra tehető. Persze értelemszerűen ezek csak amolyan "én is meg merem tenni" dolgok voltak. Szinte természetes, hogy idősebb társaim biztattak rendesen. Hát így kezdődött. Mondhatom azt, hogy ezzel elindultam a lejtőn. Innentől kezdve szinte folyamatosan volt cigaretta a számban. Az igazán függés emlékem szerint a középiskola kezdetére tehető, tehát 15 éves koromra. Ez visszagondolva elképesztő.

17 éves koromra már otthon is dohányozhattam. És innentől kezdve nem volt megállás. Majd 2009-ben jött anyukámmal a nagy elhatározás: Leszokunk a cigiről. Persze ez sem magától jött, hanem az egyik meghatározó tényező az volt, hogy édesapám 2008 nyarán elhunyt és az odavezető betegségek nagy része a dohányzásnak voltak köszönhetők. Édesanyám, aki minden egyes alkalomkor elkísérte édesapámat a tüdőgondozóba már hallott erről a gyógyszerről. Tehát ilyen szempontból nem volt ismeretlen. Amikor anyukám felvetette az orvosi segítségkérés gondolatát, úgy gondoltam minek? Azért, hogy valami méregdrága gyógyszerre rábeszéljenek?? És ha nem segít?? Csak kidobunk egy csomó pénzt az ablakon! Gondoltam nem kell elhinni mindent, amit a reklámokban hallunk vagy éppen olvasunk egy dizájnos gyógyszerdobozon. Persze azt hiszem nem is kell mindent elhinni. De azért a magam, és édesanyám megnyugtatása végett elmentünk Dr. Tót Éva doktornőhöz, aki édesapámat is kezelte.

Már az első pillanatban meglepett, ahogyan kérdezgetett és elmagyarázta a dohányzás folyamatát a szervezetben. Egy műszerbe belefújatott, és azt mondta a normális érték 1-2 nekem 38(!) volt. Azt gondolom, ezt nem kell kommentálnom.

Elmondta az Ő véleményét és tapasztalatait a leszokást segítő tablettáról. Amikor megmondta az árát, hát hogy is fogalmazzak? - nem volt őszinte a mosolyom. De úgy gondoltam hát miért ne? Végül is teljesen őszintének tűnt a bájos doktornő és ennél már többet is költöttem egyéb dolgokra. És igen, kiváltottuk és beszedtük az első tablettát. Minden úgy zajlott, mint azelőtt 1 kivétellel: már 2 órája nem gyújtottam rá. Hoppá. Ennek örömére gyorsan rágyújtottam. Majd jött a másnap reggel újabb adag és újabb meglepetés: már megint két-három óra eltelt cigaretta nélkül. És itt szeretném hozzátenni, hogy édesanyámmal ketten fejenként 1,5-2 dobozzal elszívtunk egy nap. Ahogy teltek a napok, odáig jutottunk, hogy napi 1-3 szál között szívtunk naponta. Ez nagyon nagy dolog szerintem. És eljött az év utolsó napja. Elhatároztuk, hogy elsejétől nem cigizünk egyáltalán. Mit mindjak? Furcsa volt reggel nem cigarettázni a kávé mellett, de a fő, hogy nem hiányzott. Sőt a munkahelyemen kifejezetten zavart a dohányfüst. Szépen adtuk egymásnak az erőt és ösztönöztük egymást, hogy Igen, meg tudjuk csinálni. Meg is csináltuk.

4 hónap teljes füstmentesség után csak úgy brahiból rágyújtottam. Sajnos jól esett. Voltak, aki mondták "ne gyújts, rá mert visszaszoksz". ("Én, ugyan már hiszen annyira nem hiányzik.") Így is lett. Senkit ne csapjon be az érzés, hogy már egyáltalán nem kívánja a cigarettát. És ezzel újabb nehézséget gördítettem magam elé, ugyanis ahogy édesanyám látta, hogy cigizek ezzel együtt ő is rá-rágyújtogatott. Kettőt fordultunk és már azon kaptuk magunka, hogy kérjük a trafikban a cigit. Egy pár hónapig ismét cigi majd újabb elhatározás. Ennek vége. Felírattam a gyógyszert és elkezdtem szedni. Kb. 2 hét után újra teljesen letettem a cigarettát. Sajnos anyukám nem. Ő most igazából még NEM akarta letenni. Mert egyszer már megcsinálta Ő is. De ezt, el kell dönteni! Azt tudnám mondani, mint Joda mester a StarsWars című filmben: "Tedd, vagy Ne Tedd, de Ne Próbáld". Szóval, ha valaki le akarja tenni annak csak el, kell dönteni, a segítség már megvan.

Nem lenne ez a történet hiteles anélkül, hogy leírjam a gyógyszer szedése során milyen kellemetlen mellékhatásokat tapasztaltunk. Érdekes, hogy mind a ketten ugyanazt tapasztaltuk. A reggeli tabletták után 1-2 óráig hányingere van az embernek. Nem kell aggódni, elmúlik. Segíthet az, ha eszik előtte egy pár falatot az ember. Nekem és anyukámnak is könnyebb volt így. A másik igen szembetűnő hatás, az álmodás. Én általában nem szoktam álmodni, de amíg szedtem a gyógyszert, minden egyes éjjel álmodtam és mindig emlékeztem is rá, napközben is. Ezek nem voltak rémálmok. Egyszer sem álmodtunk rosszat vagy félelmeteset.

Azzal szeretném zárni ezt a kis történetet, hogy ne hagyja magát senki mások által befolyásolni. Ezzel a módszerrel mindenkinek sikerülhet leszokni a dohányzásról idegesség és stressz nélkül. De még egyezer szeretném kihangsúlyozni, akkor is szükség van akaraterőre és egy pici, de tényleg pici kitartásra. Mindenkinek sok sikert kívánok ehhez a háborúhoz és még egyszer kiemelten szeretném megköszönni a segítséget a családomnak és barátaimnak és végül, de nem utolsó sorban Dr. Tót Évának.

Nagy József László
Budapest, 2009. december 10.

"Valamitől függeni olyan, mint rabláncra verve élni egy életen keresztül."